Mivel régóta vagyok nyelvvizsgabiztos, szeretnék néhány igen elterjedt tévhitet eloszlatni amelyekkel úton-útfélen találkozom. Az apropót az adta, hogy beol.hu-n ma megjelent,hogy ismét bíróság elé áll egy csaló, aki valaki más személyi igazolványával próbált "segíteni" abban,hogy az illető hozzájuthasson hőn áhított nyelvvizsga bizonyítványához.

http://www.beol.hu/bekes/kek-hirek-bulvar/elszaladt-a-nyelvvizsgarol-a-lebukott-csalo-432360#hozzaszolas

Miért  fordulnak efféle módszerekhez,  miért vállalják az igen borsos "sikerdíj" kifizetését a becsületes munka és megmérettetés helyett, amit akár sokkal olcsóbban, kockázatmentesen, bűncselekmény elkövetése nélkül megtehetnének?  

Pályám során százakat vizsgáztattam már, és a vizsgák alkalmával az "indulók" kb. 55-75%-a megy át a "felhozataltól" függően. A vizsgázók nincsenek tisztában a saját képességeikkel, és olyan bődületes hibákat követnek el,hogy azt kívánom,bárcsak felvehetnénk a produktumot, és lejátszhatnánk nekik utólag. Az, hogy valaki valamilyen szinten előadja magát egy idegen nyelven dicséretes,és hasznos. DE, az államilag akkreditált vizsgák tartalmának, szintjének, módjának és lebonyolításának az EU  közös referencia-keretének ("KER") kell megfelelniük,és nekünk vizsgáztatóknak szigorú szabályok szerint kötelező pontoznunk. Nyomtatott formában ott van előttünk, hogy milyen hibáért hány pont levonás jár, mi a plusz, mi üti meg a szintet. Egyedül ez a mérvadó. Én a magam részéről egyfajta szentírásnak tekintem a KER (lásd fentebb) előírásait és abszolút segítő módon, pozitívan állok minden egyes hozzám betérő vizsgázóhoz. Arról nem beszélve, hogy a jelen lévő kollégámmal együtt hozzuk meg a döntéseinket . Bízom abban, hogy minden vizsgáztató ezt az utat követi.

Persze, mi is emberek vagyunk, nagyon nehéz objektívnek maradni, amikor valaki már az ötödik alkalommal elkeseredetten próbálkozik, vagy éppen egy középkorú, láthatóan és hallhatóan nem túl tehetséges "versenyző" küzd a diplomájáért, a munkájáért, a mindennapi megélhetéséért amikor eljön vizsgázni. Az ellenpélda a nagy arccal, zsebre tett kézzel érkező kapucnis pólós tini, aki azt gondolja, hogy néhány, a szlengben használt kifejezéssel, amerikásnak tűnő, de hangtanilag rendkívül hibás kiejtéssel ő tuti befutó. Néha jól esne, ha a hozzáállást is értékelhetném, de NEM teszem.

Attól is felforr az agyvizem, amikor a sikertelenséget azzal magyarázzák, hogy a "szemét" vizsgáztató buktat, mert kell a vizsgázó, kell a pénz...Ez egy aljas rágalom! Igen, kell a pénz, de mi vizsgáztatók a töredékét kapjuk meg annak az összegnek, amit a vizsgázó díjként befizet! Mindig vannak új vizsgázók, sokszor már nem győzzük hétvégéinket feláldozni a vizsgáztatás "oltárán" minimális, természetesen kizárólag adózott, számlázott juttatásért! Igenis át lehet menni, ahogyan azt százezerek bizonyíthatják, és az, hogy ha valaki bármilyen okból képtelen ezt megcsinálni, az nem a mi hibánk, és nem jogosítja fel arra, hogy törvényt sértsen! Nálunk is történt nem egy eset, amikor rendőrt kellett hívni a csalók miatt. A "megbízók" között volt már középiskolás, egyetemista, focista, közgazdász, de még Phd. fokozattal rendelkező pszichológus is! El lehet képzelni, hogy mennyire "kellemes" a valódi munkánk mellett még csendőrt is játszani! Másrészről pedig pofátlanság "bérvizsgázó" alkalmazása azokkal szemben, akik tisztességgel, kitartással, szorgalommal, időt és pénzt nem kímélve sikeres, vagy sikertelen vizsgát tesznek. Mindenki tudja jól, hogy a (hírhedt) Rigó utca monopóliuma már régen megszűnt, így az interneten böngészve, feladatlapokat letöltve és megoldva rábukkanhatunk a számunkra legszimpatikusabb, legtesthezállóbb nyelvvizsgára. (Megjegyzem, az Origó vizsgák is korrektek.) A már sikeres vizsgát tett barátaink és ismerőseink is segíthetnek ebben, megoszthatják velünk jó, vagy éppen rossz tapasztalataikat. Érdemes tanári segítséget is kérni!

  Úgy vélem, hogy azt a 150-200 ezer forintot nem a bűnözőknek kellene adni, hanem a saját tanulásunkra fordítani. Ő úgysem mehet el helyettünk angol nyelvű állásinterjúra.