A hülye én vagyok. Meg az a fajta vásárló is, aki böngészi az akciós szórólapokat, utánajár, mérlegel, számol, szóval próbál "ésszel" vásárolni. Némi büszkeséget is adott ez nekem, mert a bevásárlás befejeztével elégedetten nyugtáztam, hogy körültekintő választásaimnak köszönhetően mennyit spóroltam. Nekem mindegy, hogy magyar, vagy multi tulaj boltjába megyek-e be, a lényeg, hogy jó áron, jó minőséget kapjak. Járnék én "igaz magyar nemzeti" shopokba is, a gond az, hogy azokban általánosságban véve minden jóval drágább, mint a külföldi kézben lévő diszkontokban, hipermarketekben. Vagy mégsem? De rövidre fogom, mert a nyájas olvasó itt hagy fel az olvasással. Pedig próbálok reménykedni abban, hogy nem csak az én tudatos vásárlói magatartásom miatti büszkeségem szenvedett csorbát; várom a tapasztalatokat.

Január óta rendesen elszálltak az árak. Akkor szoktam rá arra, hogy a vásárlás után átbogarászom a blokkot. Többnyire minden oké, Spar, Aldi, sarki kisbolt korrekt. Tesco. Itt megállnék egy pillanatra. De csak képletesen, mert ha most észhez térek, se meg nem állok előtte, se be nem megyek többet. Na, küldik a kuponokat a hűséges vevőnek. Megyek is kolbászt venni, reménykedve a 20%-os kedvezményben. Kolbász a szalagon, a pénztáros beüti, kuponkód lehúzva, de közben csodálkozom, hogy miért mutat a pénztár kijelzője annyit, amennyit. Még szerencse, hogy rákérdeztem a kolbászkás bulira; a Pénztáros Hölgy közli, a kupon nem jó (ki tudja miért). A "legyen szíves" kezdetű kérésem után sztornózta, jött még három-négy cucc. X ezer forint. Fizetek, de távozóban rápillantok a blokkra: a kolbászka 1700-ért még mindig ott díszeleg. Menjek a vevőszolgálathoz (mondja Pénztáros Hölgy), blablabla, odamegyek, reklamálok, visszafizet, bocs, csá. Megbocsátottam. Azután mittudomén hány százalékos kedvezmény minden jégkrém árából. Veszem is nagy dobozzal. Vásárlás vége, fizetve, indulás kifelé, blokkra rápillantás. A jégkrém a szokásos áron, vevőszoli, különbözet visszafizetve, bocsi, csá. És azután megint. Gondoltam, olcsón veszek egy "tigris" fantázianevű kenyérkét, blokkot csekkolom, tigris nincs, de drágább bagett igen.  Vevőszoli, különbözet, bocsi, csá. De a hülyéje megint kihívja sorsot, ezúttal az anyját is behúzza a csőbe, olívaolaj a kosárba, fizet, blokk, csekkol, olaj ára a duplája, Pénztáros Hölgy mondja: anyuka a nagyobb kiszerelést vette, az akció a kicsire vonatkozik; én mondom: közel, s távol csak egy cédulácska volt kihelyezve az olaj alá, a név egyezett, de jóhiszemű vevő lévén gondoltam, hogy ami ott van, az van, de jó, vevőszolgálat, pénz vissza, olaj marad a Tesco tulajdonában. Kicsikét mérges lettem, hazajöttem, írtam Tesco Tisztelt Vevőszolgálatnak, válasz még nem jött (igaz, a 30 napos határidő még nem telt le), és mindezek ellenére tegnap este: Tesco, magyar dinnye, miegymás, fizetés, sietek haza, mert későre jár. Hoppá! Egy fontos lépés kimaradt! Nem volt blokk csekkolás, vevőszoli... Hazaértem, a hibámra rájöttem, blokk csekkolás, ahonnan 2 db azonos súlyú dinnyécske mosolyog rám kajánul, mintha azt suttogná, hogy lám, lám megszívattalak! De kemény vagyok, Tesco Tisztelt Vevőszolgálatnak levél Opus II. Ma: vissza a kiskereskedelmi egységbe, vevőszoli, pénz vissza, bocsi. És mit tesz a marha??? Persze, hogy bemegy némi péksütiért, szénért a grillhez, stb. ÉS MEGINT MEGTÖRTÉNT: pénztár, fizet, blokkot csekkol, és az előbb említett marha fizet 2 liter 1.5%-os tejért, amit állítólag megvett!!! Vissza a Pénztáros Hölgyhöz, blokkot, szatyrot mutat, Pénztáros Hölgy megkéri, a marha fáradjon a vevőszolihoz. És én, a marha elmondom, hogy köszönöm, de ma ott kezdtem, kihagynám.  Fogtam a kis motyómat, beültem a kocsiba, hazajöttem, leültem blogolni.

Hogy mi lett a sztori vége? Még nem tudom. Két liter Tesco Value tej csak kifogott rajtam! Aki nem hiszi, nézzen be az említett lánc egyik szemébe, vásároljon, fizessen, csekkolja a blokkot, azután majd meglátja...